Üdvözlünk Kedves Vendég HEKTOR LÖWE VON BLUMENGARTEN alias TÜNDÉRMACKÓ oldalán!

Nálunk szinte lehetetlen felsorolni a családtagok számát, mert mindegy, hogy kettő vagy négy a lábunk, esetleg szárnyunk, tüskénk vagy uszonyunk van; beszélünk, ugatunk, nyávogunk, röfizünk, szeretünk együtt élni a nagy kertes otthonunkban, ahol sokan és sokfélén elférünk. Szeretjük egymást, vigyázunk egymásra és nagyon fájdalmas, ha elveszítünk közülünk valakit.

Tóbiás, a sarplaninai kutyusunk a lyme és babesia áldozata lett. Elveszítettük a betegséggel, szövődményekkel szembeni több hónapos küzdelmet, 2006. október 3-án elment.

Nem követtük el azt a hibát, amit első közös kutyusunk, Figó komondorunk után: nem vártunk évekig. Hiányukat a lelkünkben nem pótolja senki, de lehetnek új társaink az Úton. Kutyatársat kerestünk. Akkor még nem tudtuk: minden igaz, ami jót a leonbergiről írnak-mondanak, csak a valóságnak a fele sem hangzik el...

Kislány leo nézőben jártunk Mackóbácsiéknál, de Miki Hektorba, a már lefoglalt fiúcska leóba szeretett. Bánatosan nem is nézelődtünk tovább más kutyust keresve, és nagy volt később az örömünk az üzenettől: Heki leendő gazdija visszalépett. Köszönjük Neki!