A standard letöltése (pdf)

Eredete: Németország
Az érvényes original standard publikációjának dátuma: 1996.04.01.
Felhasználási kör: házőrző-, kíserő- es családi kutya

F.C.I, besorolás:
2, csoport - pincsek és schnauzerek, molosszusok és svájci pásztorkutyák
2. 2 szekcio - molosszusok, hegyikutyák, munkavizsga nélkül

Rövid történeti áttekintés:
A 19. század harmincas éveinek végén, negyvenes éveinek elején Heinrich Essig, Leonberg város (Stuttgart mellett) tanácsosa keresztezett egy fekete-fehér ujfunlandi szukát egy a "Nagy" St. Bernát kolostor menedékházából származó úgynevezett "Bany"- kannal. Később ehhez jött még egy Pireneusi-hegyikutya. Ez nagyon nagy, túlnyomórészt hosszű, fehér szőrű kutyákat eredményezett. Essig célja egy oroszlánhoz hasonlatos kutya kitenyésztese volt. Az oroszlán Leonberg város címerállata. Az első, valóban "Leonbergi"-nek nevezett kutyák 1846-ban születtek. Ezek egyesítették magukban a kiinduló fajták kitűnő tulajdonságait. Már röviddel ez után sok ilyen kutyát adtak el Leonbergből státuszszimbólumként az egész világba. A 19. század végén Baden- Wurttenberg tartományban a Leonbergi-t kiváltképpen parasztkutyaként tartottak.  Sokat magasztaltak az őrző- es egyéb alapvető tulajdonságait. A két világháborúban és a háború utáni szűkös  időkben a tenyészkutyák száma drámaian visszaesett. Ma a leonberger egy kitűnő családi kutya, amely modern életünk minden igényének megfelel.

Általános megjelenés:
Az eredeti felhasználási célnak megfelelően a Leonbergi nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis elegáns kutya. Harmonikus testfelépítés és öntudatos nyugalom, ám mindazonáltal élénk temperamentum tünteti ki a kutyát. Különösen a kanok hatalmasak és erőteljesek.

Arányok:
Marmagassága a törzshosszúsághoz: 9:10.
A mellkasmélység megközelíti a marmagasság felét.