Engedd meg, hogy bemutassam magam és kutyás múltamat. Ez a kis iromány egyes szám első személyben íródik, de ne feledkezzünk meg azokról, akik minden mögött állnak: a szüleimről (István és Trixi), akik passzívan támogatják a HLT-t (gyakorlatilag engem támogatnak). Nekik köszönhető az is, hogy a leonbergi lett a "kedvenc kutya" a családban. 1989-ben vették meg az első (rögtön kettő) leonkat: Pitét és Zitát az Árokkerti kennelből (eredeti nevük Dear és Darling).

Ekkor én 4 éves voltam, így elmondhatom, hogy leok között nőttem fel (hasonlóan az öcsémhez és a hugomhoz). A két kislányhoz érkezett 1990-ben Béla (Dégfalvi Ada "Béla"), aki nagyon sikeres blökivé vált. Mivel a tenyésztés volt az eredeti cél (ami ugyan meghiúsult) hozzánk kerültek még Palatinus Pannon Cila és Szandaházi Zászlós Chita „Picur” névre hallgató kutyalányok. Az 1995-ös évben sajnos elveszítettük három kutyánkat is (Zita, Béla, Cila), valamint a családi vállalkozás egyetlen boltját is felgyújtották, így a legkevésbé sem maradt sem idő, sem kedv a kutyák tenyésztéséhez és a kiállításokra járáshoz. A megmaradt két lányhoz hoztunk menhelyről egy kuvasz és egy collie lányt (ők voltak Lady és Lassie), majd később befogadtunk az utcáról egy németjuhász szukát, Alízt. Picur 1999-ben távozott az örök vadászmezőkre, 9 éves korában megtámadta a csontrák. Nehéz volt, de meg kellett hozni a döntést, ami a szeretett kutya szenvedéseit megszűntette. Pite nevű első leonk 12 éves korában hajtotta örök álomra a fejét, de mivel morcos volt öreg korára, ezért nem is volt tervben új leo vétele, márpedig aki egyszer megismeri ezt a csodálatos fajtát, valószínűleg nem fog másik kutyáért pénzt adni. 2001 májusában született a Fikó család második generációs leo-állománya (ami igazából egy kutyust takar), ő volt Ágóvölgyi Anka "Blanka". Előtte már nagyon régen nem volt kiskutyánk, számomra gyakorlatilag ő az első emlék egy kölyök leoról a saját udvarunkban. Mellé rögtön szereztünk két másik kölyköt, egy tacsit (Cleo), és egy falusi centrumkutyát (Zsömi), akik mellett pörög az élet, így a mi kis Blankánk is igen izmos, vidám, szaladgálós kutyává érett. (Ekkorra a Lady-Alíz állomány sajnos már lecserélődött egy Kelly nevű terrier-németjuhász kutyusra).