2005-ben ismertem a leonbergi fajtát, de már előtte is sok nagytestű kutyám volt. Miután a kaukázusi juhászom elpusztult, egy ismerősöm ajánlotta a leonbergit. Semmit nem tudtam róla ezért utána olvasgattam, és már a leírások alapján beleszerettem a fajtába... Előtte általában innen-onnan ajándékba kaptam a kutyáimat, ezért mikor megtudtam az árát kicsit elszomorodtam, de elhatároztam hogy kell egy ilyen kutyus és nem hagytam föl a keresgéléssel, 1 év elteltével találtam rá egy apróhirdetésben, hogy leonbergi keverék kiskutyák szerető gazdit keresnek.

Másnap már ott is voltam, egy nagyon kedves családot ismertem meg, akiknél véletlenül jött össze ez az alom, de minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a legjobb gazdát találják meg a keverék kutyiknak! Én lehettem az egyik szerencsés, akinek egy kicsit odaadtak. Akkor még nem gondoltam, hogy rajtuk keresztül egy hihetetlen kedves, állatszerető baráti kör be kerülök be.

Először csak fórumokon beszélgettünk, aztán ahogy Bundás cseperedett, csatlakoztam a közös sétákhoz és végre élőben is láthattam hatalmas leonbergiket, akik lenyűgöztek a higgadtságukkal, gyerekszeretetükkel, /stb, stb... amiket itt a fajtaleírásban is olvasni lehet/.

Azóta sok közös sétán, fürdőzésen, sőt éttermi kajáláson vettem részt, és a leók mindig mindenhol tudták hogy kell viselkedniük... Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajtát! Azt mondják aki egyszer megismeri a tulajdonságait egy életre rabja lesz, hát én is így jártam, szerintem ezentúl nekem is mindig lesz minimum egy leonbergi a kutyáim között...