Családunk tagjai: Andi, Domi és Tamás, no meg az állatkák: két leonbergink van, Brúnó és Xanti, van egy mudink, Manó és jópofa perzsa cicáink Röfi és Perec. Nagy állatbarátok vagyunk és szívügyünk az állatvédelem is. Szép lenne, ha az emberek megértenék, hogy nem tehetnek meg bármit kedvük szerint az állatokkal, hiszen, ők velünk egyenrangú lakói Földünknek, így az a bánásmód őket is megilleti, amely az embereket! Aktív tagjai vagyunk a HLT-nek, ha kell kutyát mentünk, ha kell, gazdit keresünk és kiállításokon is képviseljük a Csapatot. Ha megkérdezik tőlem-tőlünk, hogy honnan vegyenek leonbergit, azt szoktam mondani, hogy ahol nincsenek kennelek, ahol a kutyák bemehetnek a házba, ahol nem csupán pénzkereseti forrásnak tekintik a kutyát, ahol érezhető a szeretteljes kapcsolat a gazdi és kutya között.

Fontos, hogyan szocializálódnak a kölykök a tenyésztőnél: az a normális, ha egy kölyök önfeledt és boldog életet élhet, nagyon sok szeretetet kap.
Mi úgy érezzük, hogy talán ez az indulás az egyik legfontosabb tényező az öröklött tulajdonságokon kívül, ami meghatározza a kutya természetét a későbbiekben. Nekünk szerencsére nagyon jó természetű, értelmes, nyugodt és barátságos kutyáink vannak. A mudit rossz helyről hoztuk, neki hosszú utat kellett bejárnia, mire eljutott oda, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lett és nem fél mindentől, mint amikor hozzánk került.